Vršič-hágó

A Vršič szenvedésből épült út. Az első világháborúban az osztrák–magyar hadseregnek sürgősen átjáróra volt szüksége a hegyeken át az Isonzó-front ellátásához — és orosz hadifoglyokkal építtette meg. Embertelen körülmények között foglyok ezrei vájtak 50 hajtűkanyart a sziklába; 1916 márciusában a Mojstrovkáról lezúduló lavina több száz embert temetett maga alá. A túlélő bajtársak az elesetteknek fából ácsolt, két hagymakupolás Orosz kápolnát emeltek az út mellé — ma az Alpok egyik legmegindítóbb emlékhelye, az északi feljáró pedig hivatalosan az Orosz út nevet viseli.

A hágó felett még régebbi történet őrködik: a Prisojnik északi falába a természet a Pogány leány kőarcát véste. A legenda szerint a jóságos óriásnők nemzetségének jósnője volt, aki az újszülött Aranyszarvúnak — a Triglav fehér zergéjének — vadászgolyó általi halált jövendölt. Büntetésül, amiért elárulta a sorsot, a többi pogány asszony kővé dermesztette a falban, ahonnan most örökké a völgybe néz.

Ma a Vršič motorosok, biciklisek és hegymászók zarándokhelye: 50 számozott kanyar, menedékház a szeles tetőn és kilátás a Prisojnikra, a Mojstrovkára és a Trenta-völgyre, ahol a Soča születik. A hágó Bledtől 50 perc — de számolj egész nappal, mert a Vršičről senki sem tér egyenesen haza.