Bohinji-tó

Bledtől félórányi autóútra fekszik egy tó, amely minden, ami Bled nem: tágas, csendes és vad. A maga 3,2 négyzetkilométerével a Bohinji-tó Szlovénia legnagyobb állandó tava — jó négy kilométer hosszú, akár 45 méter mély, gleccservíz, teljes egészében a Triglav Nemzeti Parkban. Semmi szállodasor — csak erdő, szikla és a Júliai-Alpok, amelyek szélcsendes reggeleken üvegként tükröződnek a felszínen.

Ez a Zlatorog földje, a Júliai-Alpok legszebb legendájáé: az aranyszarvú fehér zergéé, amely a Bogatin alatti kincset őrizte. A vadászt, aki kapzsiságból rálőtt, Zlatorog a szakadékba csalta — a vére cseppjeiből pedig triglavi rózsák sarjadtak. Az aranyszarvú őrző szobra ma a tóparton áll, nevét pedig Szlovénia leghíresebb söre viseli. A Ribčev Laz-i kőhídnál áll a négy bátor férfi emlékműve is, akik 1778-ban — Európában a Mont Blanc-on kívül az elsők között — feljutottak a Triglav csúcsára.

A tó jelképe a híd melletti Keresztelő Szent János-templom: kívül szerény, belül a 14–16. századi freskókkal kifestett, amelyek az ország legjelentősebb középkori falképei közé tartoznak. A tó nyugati vége felett a Savica-vízesés dübörög, a Sava Bohinjka forrása, a felvonó pedig négy perc alatt emel a partról a Vogelre — olyan kilátáshoz, amely a tavat és a Triglavot egyetlen keretbe fogja. Szeptember közepén a völgy hagyományát ünnepli: a Tehénbál kíséri haza a virágokkal felékesített csordákat a havasokról.